Kora reggel volt. Szemeinek árkát még reggeli harmat lehellete párával telítette, azonban kelni kellett. Mindenféle kifogás, mellébeszélés nélkül, kelni! A csésze friss kávé segített valamicskét a reggel bágyadtságán, azonban az álom erősebbnek bitzonyult még ebben az órában.
Szerencsére kinn vígan sütött a nap, első napsugarai még üdítően hatottak lanyha testére.Elindult hát, karonöltve, neki a világmindenségnek.
Az állomás időtől megkopott, hatalmas épületénél elvált kezük egymástól. Búcsú hangja érintette meg szájuk.
Még 4 perc van hátra, 2/i vágány-gondolta. Előkaparta rögvest azt a 275forintot, s szaladt a pénztár csörgő kassájához jegyet váltani.
Vonat lomhán, degeszre tömve állt helyén. Állva is lehet olvasni, rácsimpaszkodott a lépcső hűvős, fémes szagú, sárga színben táncoló oszlopára s teljes valójában belegabalyodott a mese birodalmába. A friss, még érintetlen lapok roppantak, ahogy lapozott, mely boldog melegséggel öntötte el szívét(szereti a könyvek illatát, lapok zizegését).
Jegye átment a kalauz által felállított rostán. Az idő elröppent.